Ide most egy nőnapi virág került volna, de ez a q...va gép nem engedi.
Akkor jóvan, majd máshogy megoldom.

Szóval nőnap.
Volt az is, megemlékeztek rólunk, hamarabb eljöhettünk a munkából, hogy aztán otthon időben elkészüljön a vacsora. Aznap nem este hétre végeztem vele.
Ok, ez egy jó nagy adag szarkazmus- mert persze kaptam virágot is, puszit is ami jól esett - :-), de ott a lényeg.
Jobban esne ez a nőnapi izé, ha minden nap  egy picit éreztetnék velem -is - hogy számítok, és nem gond, hogy nőnek születtem.
Amit természetesen imádok, nem lennék pasi semmi pénzért.

Egy férfinek nem adatott meg a szülés csodálatos misztériuma...és még egy csomó dolog amiből akarva-akaratlan kimaradnak.
És ezt persze én mint anya, és feleség írtóra sajnálom, mert mindig azt mondtam, ezeket a csodákat együtt kell(ene) megélnie egy házaspárnak.
Fél öröm, ha csak én látom, és az se igazi ha csak az apja látja.

Aztán persze ahogy cseperednek a gyerekek kimondottan jót tesz nekik, ha az a szülő foglalkozik velük a legtöbbet amelyik nemhez tartoznak.

Aztán most majd, a nagymamaság megismerése következik.
Nem hajtom a gyerekeimet, nem érzem úgy,hogy nekem kell eldönteni,mikor legyen gyerekekük.
Kivárom, remélem megérem, hogy láthatom az unokáimat.

 

Isteni nagymama leszek.

I promise! :-)